Vraukó János tanár úr 30 éve lett pedagógus. Milyen volt pályakezdőnek lenni? Hogyan alkalmazkodott a változásokhoz? Milyen szerinte a leghatékonyabb tanítási stílus? Mindez kiderül Veréb István interjújából.
Milyen érzés 30 éve a pedagógus pályán lenni?
Milyen érzés 30 éve a pedagógus pályán lenni?
Egyre fárasztóbb. Valamikor még jobban bírtam a tempót, de most is van még
bennem lendület. Ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy valaki szeret dolgozni,
valaki nem. Én még szeretek. És a jelszó nem változott. Vasfegyelem, kemény
munka!
Mennyiben változtak a
diákok, kollégák, vagy maga az iskola a 30 év alatt?
A kollégák nagy része kicserélődött. A diákok meg egészen mások. Generációváltás volt. De tudomásul kell venni, hogy ez a jövő.
Milyen volt pályakezdőnek
lenni 30 évvel ezelőtt?
Nagy tervek, nagy remények. Sok megvalósult, sok pedig csak álom maradt.
Mennyiben változott a
tanár úr hozzáállása? Általában mindenkinek vannak álmai a munkájával
kapcsolatban. De ez az idő múlásával elmúlik. Ez igaz?
A hozzáállás nem változott, még a lendület is megvan, még vannak álmok
is. De nem csoda, mert ez addig tart, amíg az ember a pályán van. Azok a tanárok, akik nem hagyják el a pályát, azok a legjobb példák erre.
Mint ahogy a
történelem is rengetegszer változott, így a tanítása is. Hogyan képzi magát a
tanár úr ezekhez a változásokhoz?
Igen, rengetegszer. Főleg a XX. századi történelem, ami nem is baj, mert
nálunk is a történelem, szovjet mintára marxista szemléletben íródott. Sok
hazugság volt benne. Így nem csoda, hogy újra kellett írni a történelmet.
Mondok pár példát: Dózsa már kommunista volt, Görgey áruló, Horthy fasiszta, 1956 ellenforradalom. Sorolhatnám még. A márciusi forradalommal nem tudtak mit
csinálni, ezért összevonták az ünneplését március 21-gyel, ekkor vette kezdetét a
Tanácsköztársaság, amely proletárdiktatúra volt. És hozzá jött még április 4,
amikor az ország felszabadítását ünnepeltük. Úgy nevezte el a hatalom, hogy
Forradalmi Ifjúsági Napok. Így a figyelem egy kicsit elterelődött március
15-éről. A tanároknak persze követni
kellett a változásokat. Én is rengeteg továbbképzésen vettem részt. De mindig is
azt mondtam, hogy akármilyen a tanterv, akármilyen a tankönyv, a Rákóczi-szabadságharc akkor is 1703-tól 1711-ig tartott.
Mikor döntötte el a
tanár úr, hogy tanár lesz? Ez gyermekkori álom volt?
Már gimnazista koromban eldöntöttem. Volt egy kiváló fizikatanárom és ő
volt a példaképem. Ezért először matematika-fizika szakos tanár szerettem volna
lenni, de hamar rájöttem, hogy ez a két tantárgy túl nehéz nekem és váltottam.
Szerencsére ez jó választásnak bizonyult.
A történelem
változásai összefüggnek az adott rendszer, politika változásával is. Hogyan
lehet semleges egy történelemtanár az összefüggések tanításában?
Minden politikai rendszernek megvan a saját történelmi képe. Azt
várják a tanároktól, hogy ezt adják át az ifjúságnak. A történelemtanárnak
nehéz dolga van, de legyen kritikus az adott nézőpontokkal szemben úgy, ahogy
Tacitustól tanultuk: „Harag és részrehajlás nélkül”. Aki ismeri a termemet az
tudja a másik varázsszót is, ami pontosan az összefüggések feltárására
vonatkozik: „Cogito ergo sum”
A történelem rengetegszer várja el a gyerekektől, hogy mindent tudjanak róla. Ha valaki kérdezne a tanár úrtól egy eseményt, évszámot, rögtön tudná a választ? Vagy esetleg utána kéne még nézni?
A történelem rengetegszer várja el a gyerekektől, hogy mindent tudjanak róla. Ha valaki kérdezne a tanár úrtól egy eseményt, évszámot, rögtön tudná a választ? Vagy esetleg utána kéne még nézni?
Természetesen én sem tudok mindent. Nem vagyok történész. De nekem nem is
az a dolgom, hogy két lábon járó lexikon legyek. A fő feladatom, hogy
megértessem a diákokkal, hogy mi, miért történt. Az összefüggéseket kell
feltárni, hogy a diák megértse a múltat, el tudjon igazodni a jelenben és meg
tudja tervezni a jövőjét. Nem arról szól , hogy minél több adattal terheljük a fejét.
Ez az én filozófiám. Nem is szoktam rengeteg évszámot feladni és számon kérni.
Forrást, annál többet. A szövegértés nagyon fontos, hát pedig pont ez nem megy a
mai fiataloknak, mert kevés a háttértudásuk. Persze kapok néha meglepő
kérdéseket. Egy 7-es mikor az ember kialakulásáról beszélgettünk és meséltem (hangsúlyozom meséltem!!) nekik a dínók kihalásáról, megkérdezte, hogy mi lett
volna, ha az ősemberrel együtt élnek. Nem is volt időm gondolkodni. Rögtön
válaszoltam.
A földrajzban és a
történelemben is napról-napra friss felfedezésekkel találkozunk. Egy 30 éve tanító
tanár érdeklődéssel figyeli a modern kor eseményeit?
Erre a kérdésre könnyű válaszolni. Természetesen igen. Mindig érdekelnek az
új dolgok és próbálom is őket beépíteni az iskolai anyagba. Nekem is izgalmas
dolog ez.
Történelem- és
földrajztanárként mi az, ami a leginkább foglalkoztatja a Tanár urat? Mármint
a két tantárgyon belül?
Hogy minél több általános műveltséget vigyek be az óráimra. Azok, akik
nálam tanultak vagy tanulnak, tudják a mottót: This is not history/geography!
This is general education.
Esetleg szokott
otthon kutatni, vagy olvasni valamilyen tudományos könyvet?
Hát persze. Rengeteg könyvem van, valóságos kis könyvtár, de ma már inkább én
is haladva a korral a neten kutakodom.
Mit gondol a Földön
túli életről?
A tudomány mai állása szerint valószínű, hogy minimum: 100,000,000,000,000,000,000,000,000,000,
azaz százkvadrilliárd csillag van. Hát csak akad egy olyan, amelynek
a Földhöz hasonló bolygója van! Ezt a nálamnál okosabb tudósok is így
gondolják és ezért indították el a Voyager-1 űrszondát 1977. szeptember
5-én. Jé, ennek már 40 éve! Most a Naprendszer határán van, ami azt jelenti,
hogy két fényévre. Van rajta egy
arannyal borított lemez, amit ha egy értelmes civilizáció megtalál, akkor
mindent megtud az emberiségről. De szeretném látni mikor A nyolcadik utas: a Halál dúdolja a Beatles nótát vagy Mozart Varázsfuvolájára vacsorázik.
Esetleg van más olyan
terület, hobbi amivel leköti magát szabadidejében a Tanár úr?
Sajnos a tanároknak nincs szabadidejük!
Ön szerint melyik
tanítási stílus a leghatékonyabb az oktatásban? Az autokratikus? (azaz: Az van,
amit Én mondok!) vagy, a demokratikus? (azaz: A diák szava számít!)
vagy, az a típus, aki a "mindent megenged" stílust követi? Ön
hová sorolná magát?
A válasz egyszerű: DEMOKRATIKUS KIRÁLYSÁG!!!!! Két egyszerű példa. Az
egyik: ha valaki otthon hagyja a felszerelését, én megmondom mi a büntetés. Az
osztály pedig megszavazza, hogy hányszor kell leírnia, hogy: A Szent
töri/földrajz füzetemet soha többé nem hagyom otthon! Általában demokratikusan
100 sort szoktak megszavazni. A másik pedig a strigulázás: én demokratikusan
megszavaztattam milyen kategóriák legyenek, én meg megmondom hová kell húzni a
strigulát.
STRIGULÁK:
házi feladat,
rágózás,
káromkodás,
hülye kérdések,
és még sorolhatnám.
Hát erről ennyit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése