Arany Hangoskönyv készült egy volt gimis diákkal

Elkészült az Arany-emlékév egyik nagy dobása, az Arany Hangoskönyv. Arany János nagykőrösi kötődésű verseit Varga Izabella színésznő rendezte és instruálta. Rajta kívül Tege Antal színművész, Zsohár Veronika, az idei országos balladamondó verseny nyertese és Gera Zsuzsanna, iskolánk idén érettségizett tanulója mondott Arany-műveket hanglemezre. A lemez ősbemutatója szeptember 9-én délután 16 órától a Nagykőrösi Arany-Napokon lesz. A kiadványt az Arany János-Emlékbizottság, az EMMI és az NKA támogatja. Gera Zsuzsival készült interjúnkat Szigetvári Krisztina készítette.

Hogyan kaptad meg a lehetőséget a hangoskönyv készítésére? Mesélnél a lemezfelvétellel kapcsolatos élményeidről?
A XIII. Kárpát-medencei Magyar Középiskolai Arany János Balladamondó Versenyen kezdődött minden. A zsűrimben Bordás József dobművész és Varga Izabella színművésznő foglaltak helyet. Bordás József már az elődöntő elején kijelentette, hogy szeretne egy Arany 200 lemezt készíteni, így mindenki hangját megpróbálja elképzelni a CD-n és a nagy döntő után kiválasztja azt, aki a leginkább elnyerte a tetszését. A döntőbe kerülve ezüst minősítést és a Nagykőrös legjobb versenyzője különdíjat kaptam meg. Ezt követte a nagy ajándék, hiszen épp a születésnapomon hívott fel a dobművész úr és kért fel arra, hogy szavaljak az Arany 200 hangoskönyvben, mely egyúttal egy nagyzenekari mű is. A lemezfelvétel május 31-én volt, így Varga Iza színésznővel korábban egyeztettünk időpontot, hogy a balladákat meghallgassa, ezért meghívott az otthonába, ami számomra egy külön megtiszteltetés és fantasztikus érzés, hiszen az egyik kedvenc színésznőm. Hasznos tanácsokat adott, hogyan kell a lemezen puszta hanggal képet megjeleníteni. A stúdiófelvétel jó hangulatban folyt Budapesten, ahol Varga Izával és Tege Antal színművésszel voltunk. Ez egy szinkronstúdió volt, sikerült megvalósítani amit mindig is ki akartam próbálni. Kaptam egy fejhallgatót és elkezdtem szavalni, majd a szavalat után visszahallgattuk a balladát, és ha valahol volt egy kis javítani való, azt újravettük. Hosszú munka volt, de ugyanakkor hatalmas élmény is.

Hogy szeretted meg a szavalást? Mióta foglalkozol ezzel a hobbival, és mi az, ami megfog benne?

Az egész már nagyon korán, kisgyermekkoromban kezdődött. Édesanyám már akkor mondókákat, verseket mondott, énekelt nekem, amikor még csak karonülő voltam. Esténként fejből mesélt, így gazdagítva a fantáziám kincstárát. Innen ered az irodalom és versek iránti szeretetem. Mindig is szerettem színpadias szónoklatokat tartani a játékaimnak, de nem gondoltam volna, hogy ez komolyra fordul. Az óvodában a mesémet a dínókról két csoportot összevonva hallgatták. Első osztályos koromban indultam el az első vers- és prózamondó versenyemen, ahol első helyezett lettem. Innentől minden évben egy-két versenyen indultam, és mindig dobogós helyezést érhettem el. Ami megfog benne, az az, hogy úgy érzem, mintha más dimenzióban lennék, amikor szavalok. Belebújhatok más bőrébe, játszhatok a hangommal és az arcommal. Más a tus alatt énekel, én néha szavalok. Furcsa, de ha indulok egy versenyen, saját magamnak kell verset választanom, hisz egy különleges kapcsolatom lesz így a verssel. Ha megvan a „szerelem első látásra” vers, elég egyszer elolvasnom, és úgy beleivódik az agyamba, hogy első olvasásra tudok néhány versszakot, a második-harmadikra a teljes verset, és már csak gyakorolni, pontosítani kell. Ilyen az, ha a vers teljesen magával ragad.

A kezdetektől fogva volt tehetséged a szavaláshoz, vagy sok gyakorlás kellett ahhoz, hogy eljuss erre a szintre? Szoktál izgulni versmondás közben, vagy mindig bátran állsz ki a közönség elé elszavalni egy verset?

Úgy gondolom, a kezdetektől nagy szenvedélyem volt a szavalás, így nem egy erőltetett dolgot kellett fejlesztenem, hanem egy belső huzalmat. Mint ahogy mindenben, ebben is lehet fejlődni és felejteni is. Én is mindig azon voltam, hogy gyakorlatban legyek, de nem kényszerből, hanem csupán szeretettől és kihívásvágytól fűtve. Édesanyám mindig sokat segített a hangsúlyozásban, és kiskoromtól kezdve ő vezetett rá, hogyan is csináljam, így mára eljutottam arra a szintre, hogy egyedül tanulom be a verseket és találom meg hangsúlyaikat. Meglepő lehet, hogy tizenév óta szavalok, és még mindig izgulok. Minden szavalás olyan, mintha legelőször állnék a pódiumon a közönség előtt. Én ezt jó dolognak tartom, hisz az ember csak így őrizheti meg eredetiségét és maradhat önmaga ahelyett, hogy a fejébe szállna a dicsőség

Amikor először hallottam arról, hogy egy cd-n fogsz szavalni, azt hittem, a saját verseidből készítesz hangoskönyvet. Tervezel esetleg ilyesmit a későbbiekben?

Igen, nagyon szeretnék kiadni egy verseskötetet, hiszen a másik nagy szenvedélyem a versírás, és ennek gyümölcsei egyre inkább kezdenek megérni. Sajnos egy ideig még úgy néz ki, hogy ez álom marad, de remélem mihamarabb sikerül kiadni őket.

A versírás mióta érdekel? Milyen témákról szeretsz írni, és miért szeretsz ezzel foglalkozni?

Verseket rögtön azután kezdtem el költeni, ahogy megtanultam írni első osztályban. Az első versem első osztályosként a karácsonyról szólt, mert szerettem volna tisztelegni az ünnepnek. Később rájöttem, hogy érzelmeimet milyen szépen rímekbe lehet önteni. Így amikor sérelmek értek, vers formájában mindig könnyebben fel tudtam dolgozni őket. Témákban változók a verseim. Főleg érzelemközpontúak, és csak akkor tudok tollat ragadni, ha megszáll az ihlet, így például az nem működik, ha leülök az íróasztalhoz és azt mondom, "márpedig én verset fogok írni". Anyai dédnagymamámtól örököltem ezt a vénát, és nagyon örülök ennek, hisz a családtagjaimat személyre szabott versekkel ajándékozhatom meg, és kiönthetem érzelmeim a verses könyvecskében.

Tudnál valami tanácsot adni a kezdő versíróknak és versmondóknak, hogy hogyan fejlődjenek?

Azt tanácsolnám nekik, hogy legyenek önmaguk. Ne akarjanak semmilyen stílushoz ragaszkodni, ne legyen fetisizált példaképük, mert elveszik az egyéniségük és mesterkéltté válnak. Szavalásnál a rivalizálás helyett törekedjenek arra, hogy minél jobban átadják a művet, melyet magukévá tettek, és élvezzék a pillanatot, hogy most ők szórakoztatják a közönséget és minden szem rájuk figyel. Vers írásnál pedig a legtisztább érzelmeiket és egyéni gondolataikat vessék papírra, így lehetnek egyediek és szívesen olvasottak a verseik.