Új tanár a gimnáziumban: Mihók Anikó

 

Az idei tanévtől újra nagy szeretettel köszöntjük Mihók Anikó tanárnőt gimnáziumunkban. Újra, hiszen Anikó néni pár évvel korábban már oktatott katolikus hittant a gimisek között, ám az élet más helyekre vitte őt az elmúlt tanévekben. Új tanár a gimnáziumban sorozatunk második interjúalanyával Rédei Zoltán (7.a) készített interjút.

Hol dolgozott az elmúlt években és hogyan alakult, hogy újra itt tanít a gimnáziumban?

Több mint húsz éve végzem a hitoktatói szolgálatot. Az első 10 évben Nagykőrösön dolgoztam. Akkor az Arany János Református Általános Iskolában és az Arany János Református Gimnáziumban (a mi sulinkban) és eleinte a város egyéb oktatási intézményeiben. Az elmúlt 11 évben Cegléden, a Református Általános Iskolában tanítottam. Nagyjából 3-4 éve alakult úgy, hogy több település, több iskolájában is hitoktatok. Ebben a tanévben került be ezek közé a gimnázium, mivel Kiss Attila hitoktató kollégánk már csak félállásban végzi ezt a szolgálatot és én kerültem a helyére.

Mik az eddigi tapasztalatai, hogy fogadták a diákok és a többi tanár? Milyen velük a közös munka?

Nagy öröm számomra, hogy újra itt taníthatok a gimnáziumban. A régi és az új kollégák is örömmel, szeretettel fogadtak. Támogatnak, tanácsot adnak, segítenek, ha esetleg arra van szükségem és természetesen viszonzom is ezt, amikor úgy alakul. Úgy gondolom, hogy nem a véletlen műve, hogy pont mi vagyunk együtt, hanem Isten ajándéka.

Ami a diákokat illeti, be kell vallanom, hogy kicsit izgultam, hiszen már régen foglalkoztam ezzel a korosztállyal, de eddig nagy öröm minden óra a fiatalokkal. Kedvesek, érdeklődőek és együttműködőek. Igyekszünk kölcsönösen figyelni Istenre és egymásra. Bízom benne, hogy ha lesznek is nehézségek, sikerül rajtuk túllendülni és közösen haladni az úton.

 

Tanárnőnek mi volt az iskolában a kedvenc és a „nem kedvenc” tantárgya?

Nagyon szerettem és élveztem a magyar irodalom és a történelem órákat. Hála Istennek mindig jó tanáraim voltak. Most is volt alkalmam, hogy Subáné Kis Anna tanárnő irodalom óráján részt vegyek, ami igazán jó élmény volt. Elő-előjöttek a régi irodalom órák emlékei. A történelem iránti érdeklődésem sem múlt el, így a történelem tanári diplomát is megszereztem és néhány éve tanítok is történelmet a nyársapáti általános iskolában. Nagyon élvezem. (Remélem, hogy a gyerekek is. :) Eddig úgy tűnik.) Ezeken kívül szerettem még az ének órát, testnevelést, biológiát, földrajzot. Ami viszont távol állt tőlem, az a kémia, matematika és a fizika volt, de azért azokban is igyekeztem helytállni. Felnőttként kicsit sajnálom, hogy ezekben vannak hiányosságaim. Persze sosem késő egy kis önképzéssel pótolni.

 

Mindig is tanár szertett volna lenni vagy volt-e valami más elképzelése?

Amikor nyolcadikos voltam és a továbbtanulás volt a középpontban, arra gondoltam, hogy magyar-történelem szakos tanár szeretnék lenni. A gimnáziumi évek alatt azonban ez háttérbe szorult, ezért a gépírás fakultációt választottam. Ez lett a választott érettségi tantárgyam is. Az érettségi után, a gépírással el is tudtam helyezkedni és dolgozni kezdtem. Csak évekkel később merült fel, hogy diplomát szerezzek. 2001-ben szereztem meg a hittanári diplomámat, majd néhány évvel később a történelem tanárit. Örülök neki, hogy a tanítás-nevelés lett a szolgálatom, munkám. Volt idő, amikor úgy éreztem, hogy jó lenne váltani, de ma már örülök neki, hogy Isten megtartott ezen az úton, maradtam ezen a pályán.

 

Miért választotta a hittan tantárgyat?

Ehhez néhány szót kell ejtenem magamról. Gyermekként megkereszteltek, de nem neveltek a keresztény hitben. A családunkból a nagymamám volt hívő katolikus. Egyszer egy nyáron át ő vigyázott ránk, vele imádkoztam először és jártam templomba. Ekkor 12 éves voltam. Mivel a családunk nem volt hívő, így támogatás híján, a hit és a hitélet háttérbe szorult. 22 éves koromban fordultam Isten felé és a debreceni Szent Anna templom (ma már székesegyház) közösségébe kezdtem járni. Ott ismerkedtem meg Jézus Krisztussal, a kereszténységgel. Az így felfedezett kapcsolat, életforma nagy örömet, tartalmat adott az életemnek. Arra gondoltam, hogy ezt szeretném megosztani másokkal is, másokat is jó lenne Jézus felé segíteni, megmutatni, hogy ő tud igazi, maradandó örömmel teli életet adni. Ez vezetett a hitoktatás felé. A mi szolgálatunk olyan mint a magvetés. Igyekszünk előkészíteni a szíveket, lelkeket - beleértve önmagunkét is - Isten igéjének, a hitnek, a vele való kapcsolatnak a befogadására, hintjük a “magot”, de az, hogy mikor fog gyökeret ereszteni, kihajtani és esetleg termést hozni, az már nem rajtunk múlik. A növekedést Isten adja.

 

Mit üzen azoknak a diákoknak, akik gondolkodnak a tanári pályán?

Tanárnak lenni hivatás, ajándék és másodsorban munka. Erre készülni azt is jelenti, hogy munkálkodjunk önmagunkon, mivel a szolgálatunk során az egész személyiségünkkel “dolgozunk”. Mit értek ez alatt? Nem elég az értelmünket pallérozni, a lelki-érzelmi intelligenciánkat is kell fejlesztenünk és természetesen a kapcsolatunkat Istennel is.

 

Mit tetszik csinálni a szabadidejében?

Sajnos ebből nincs valami sok. :( De azt igyekszem kihasználni. Egy időben sokat kerékpároztam, úsztam. Ehhez szeretnék visszatérni. Remélem, hogy sikerül. Szívesen nézek focimeccset. Vannak kedvenc csapataim is.

Amikor több időm van, szívesen varrok. Igyekszem magam készíteni a ruháimat. Ez kreatív tevékenység, aminek szinte rögtön látom az eredményét.

Ezen kívül, olvasok, filmet nézek, ha időm engedi nyelvet tanulok.

Nagy örömet jelent, ha tudok kirándulni és elmenni egy-egy állatkertbe. Az állatkert mindig jó kikapcsolódás. Akárhányszor voltál egy adott helyen, az állatok mindig tudnak újat mutatni, örömet adni. Sőt, ha figyelmesen közlekedünk az utcán, észrevehetjük a természet csodáit, megállhatunk megcsodálni a fákat, madarakat… Ezek mindennapi örömforrások.

Kedves Olvasó! Köszönöm az időt, amit ennek az interjúnak az elolvasására szántál. Legyen szép napod vagy estéd!

Üdv: Anikó (néni)

 

Rédei Zoltán

 

Új tanár a gimnáziumban: Szűcs Klára

 

Az idei tanévben iskolánk közössége öt új tanárral, valamint két segédlelkésszel bővült. Új tanárainkat bemutató sorozatunk első megszólítottja Szűcs Klára tanárnő, gimnáziumunk egykori diákja, biológia szakos tanár.

A tanárnővel Biró Péter (9.b) készített riportot.

Miért döntött úgy, hogy visszajön ebbe az iskolába?

2001-2005-ig voltam tanulója az akkor Arany János Református Gimnázium és Diákotthon nevet viselő iskolánknak. Azt hiszem túlzás nélkül állíthatom, hogy életem legmeghatározóbb diákéveit töltöttem itt. Tagja lettem egy jó osztályközösségnek, ahol a mai napig tartó, és 15 évvel az érettségi után bátran mondhatom, hogy életre szóló barátságok szövődtek. 10-es koromban a fakultáció kiválasztása során itt hoztam meg a végső döntést pályaválasztásomat illetően. És itt lett mindennapjaim része Isten, és tűztem zászlómra és vittem magammal a Biblia üzenetét bárhová is sodort az élet: "Ne félj, csak higgy!" (Márk 5,36), és dúdolgattam magamban a 274. dicséretünket. Amikor Igazgatónő megkeresett ezzel a felkéréssel nagyon meglepődtem, ugyanakkor nagyon jól esett és hatalmas megtiszteltetés volt a számomra. Hosszú kihagyás után (évekig más területen dolgoztam) végre lehetőséget kaptam arra, amire 7 éves korom óta vágyom, taníthatok. Én ide már haza jöttem, és végre itthon vagyok.

 

Milyen a viszonya a kollégákkal?

Egy maximálisan támogató, segítőkész csapat tagja lettem, akik az első pillanattól kezdve nagy-nagy szeretettel fogadtak. Az elmúlt 15 évben sokat változott a tanári kar összetétele, azonban néhány kollégám egykoron tanárom volt. A felújítást követő takarítás jó alkalmat adott arra, hogy kötetlenül beszélgethessünk, kicsit megismerjük egymást. Így már könnyebb volt nekivágni a dolgos hétköznapoknak. Szeptember 16-án szembesítettek a ténnyel, hogy az új törvény értelmében 2020. november 25-ig le kell adnom a portfóliómat. Kollégáim egyként álltak mellém, és információkkal, ötletekkel, jó tanácsokkal, bátorító kedves szavakkal segítik azóta is töretlenül elcsüggedt, zöldfülű kollégájukat.

 

 Szeretne-e a jövőben osztályfőnök lenni?

Most azt látom, hogy jelen helyzetemben annyira túlterhelt vagyok, hogy maximálisan jó döntésnek érzem azt, hogy pályakezdő pedagógus nem lehet osztályfőnök. Azt hiszem pályakezdőként az órákra való felkészülés és az iskola életébe való beilleszkedés kellő és elégséges kihívást jelent a legelhivatottabb pedagógus számára is. Azt azonban az igen csekély 1,5 hónapos tapasztalatom után is egyértelműen látom, hogy egy közösséggel, és a közösség minden tagjával igazán bensőséges  kapcsolatot csak egy osztályfőnök tud kialakítani, amit a későbbiekben én is szívesen megtapasztalnék. Bár szeptember elseje óta az én szememben és szívemben 155 gyermekem van (ennyi diákot tanítok), akikért megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni.

 

Miért lett tanár?

Ez messzire nyúlik vissza. Talán ott kezdeném, hogy én nagyon utáltam óvodába járni. Az első 2 hónapban megtapasztalt rossz élmények rányomták a bélyegüket a folytatásra, ami az akkori törvények értelmében 4 év "letöltendő" óvodát jelentett. Szüleimet aggodalommal töltötte el az óvodával való kapcsolatom és félve tekintettek az iskolai évek elé. Az iskolában eltöltött első nap után úgy mentem haza, hogy tanítónő szeretnék lenni. Az iskola iránti vonzalmam minden megnyilvánulásomban megmutatkozott. Az első iskolaévem során, amikor először megbetegedtem és azt mondta a doktor néni, hogy nem mehetek iskolába, sírva fakadtam. Aztán jött közel 2 évtized az iskolapadban, ami nagyon jó volt. Utána néhány évre kényszerpályára kerültem (más területen dolgoztam), de mindig hevesebben vert a szívem ha egy iskola mellett vezetett az utam. De ahogy azt jól tudjuk: "Kérjetek és adatik" (Máté 7,7)

 

Hogy jön ki a diákokkal?

9.,10.,11. és 12. évfolyamon is tanítok. Más élmény volt úgy belépni egy osztályba, hogy ott már mindenki jól ismeri a másikat és csak én vagyok az új, és egész más egy kezdő évfolyamban, ahol még csak formálódik a közösség és mindenki keresi a helyét. Törekedtem arra, hogy az első órán a bemutatkozás és a beszélgetés kapcsán megismerkedjünk egymással és oldottabb légkörben kezdjünk hozzá az adott tanévre ránk szabott feladathoz. Az első dolgozatok és az első témazárók fontos szakmai visszacsatolást jelentenek számomra, és ezt elemezve, mérlegelve olyan irányba próbálom terelni a folytatást, hogy még eredményesebb legyen a közös munka. Bízom abban, hogy az együtt töltött idővel arányosan nem csak szakmailag, hanem emberileg is még jobban összecsiszolódunk és közelebb kerülünk egymáshoz.

 

Mi az eddigi véleménye, mik a tapasztalatai?

Hálás vagyok azért, hogy egy ilyen tiszta lelkű, szerető közösség tagja lehetek az életem során immáron másodszor.

 

Mik a tervei erre és az elkövetkező tanévekre?

Szeretném fejleszteni a szakmai tudásomat és módszertani ismereteimet. Szeretnék elmélyülni a biológia azon területeiben, amelyekre eddig nem volt lehetőségem. Mindenekelőtt azonban szeretném mindenkinek megmutatni, hogy milyen csodálatos a természet és mindannyiunk felelőssége, hogy a még megmaradt része fennmaradjon az unokáinknak is. Érdekünk, hogy egészségünket megőrizzük és kritikusan tudjunk tekinteni a bennünket fenyegető veszélyekre, betegségekre. Én ehhez szeretnék  kedvet teremteni és minden támogatást megadni.

                                                                                          Biró Péter