Benne vagy? – A verspályázat margójára
Mit
jelentenek a gondolataim másoknak? Hogyan fejezhetem ki magamat? Mi az a
megnyilvánulási forma, amibe sűríthetek életeseményeket és érzéseket egyaránt?
Foglalkoztat másokat az, amin gondolkodom?
„Levendula illata
szálla,
enyém leszel még… utoljára?”
/Levendula/
Ezen
gondolat mentén született a Rejtett költők
társasága névre keresztelt verspályázat. A cél az volt, hogy az iskolában
alkotó számtalan tehetséges költő-diákunknak lehetőséget adjunk, hogy
felfedhessék tudásukat, alkotóképességüket.
„Unalmamban feleslegesen
mély gondolatok jöttek,
szerencsére
amilyen gyorsan jöttek, úgy el is tűntek.” /Vers a semmiről/
Az
eredmény több volt, mint amire számítottam. A művek, melyeket három héten át
olvashatott a diákság mind más-más szinten világították meg a diáklélek egy-egy
kis szegletét. A versformák és stílusok sokszínűsége örvendetes volt számomra,
a témák sokszínűsége pedig még tovább növelte a pályázat népszerűségét a diákok
körében.
„Ebben a versben
van igaz és hamis,
de te döntöd el,
hogy miben hiszel és miben nem is.” /Sok a baj, sok a baj/
Erre
bizonyítékul szolgál az, hogy a hét versének (verseinek) kiválasztásakor nem
volt olyan alkotás, melyre legalább egyetlen szavazat ne érkezett volna a
tanulók részéről. Mindegyik szimpatikus volt, és az, hogy egy embernek, vagy
ötvennek? Lényegtelen. A fontos az azonosulás, a közös élmény, a közös gondolatok
felfedezése másokkal.
„Nevedet se
tudják már
találkozni kár
volt, kár
császárokhoz bohóc
vagy.” /Ed/
Talán
a versek fontosságát és szépségét itt lehet igazán megfogni és remélem ez a
kezdeményezés arra indított másokat is, hogy keressék az őket körülvevő
emberekben azt a lelkitársat, aki az ő gondolatukra tud és kíván egy
visszajelzést adni, akivel közös a téma, akikben benne van az, ami benned is. Nagyon köszönöm minden diáknak, aki
szavazott és minden magyarszakos kollégának, osztályfőnöknek, szaktanárnak, aki
segített a szavazások lebonyolításában. Már csak egy kérdésem maradt: Benne
vagy?
„Olyan vagyok,
mint egy jó színész,
kérdezem magamtól,
most hol élsz?
Változtatom hangulataim
és gyakran cserélem maszkjaim.” /Tűréshatár/
Tamásbá