Zenélni jó! - HEGEDŰ

Cserei Anna (12.a) és Barna Alexandra (12.b) nem csak a gimnáziumunk diákjai, hiszen a helyi Weiner Leó Zeneiskolának is büszke tanulói. Idén tíz éve, hogy a hegedű tanszakot választották, aminek lassan a végére is érnek. Szöllősi Kitti interjúja.

Már tíz éve, hogy elkezdtétek, de mégis milyen volt az elindulás? Hogyan kezdtétek el?

Anna: Igazából azért esett a hegedűre a választásom, mert még óvodás koromban apukám "bogarat ültetett a fülembe" azzal, hogy majd ha zeneiskolás leszek hegedűn kellene nekem is tanulnom. Maga a hangszer tetszett, így kerültem a hegedű tanszakra.

Alexa: Emlékszem, mikor Hajni nénivel hegedűt választottunk, és én hazavittem és megmutattam otthon, "hogy kell hegedülni". Persze semmi köze nem volt hozzá, de visszagondolva számomra nagyon vicces emlék, miket tudtam összehordani.

Honnan jött a zene és a hangszer iránti szeretetetek?  

Anna: Mondhatni ebbe beleszülettem, mivel az egész családomhoz közel áll a zene. Szüleim számára nem volt kérdés, hogy a gyerekeiket beírassák-e a zeneiskolába, és igazából nekünk is így volt természetes.

Alexa: Az igazat megvallva, mielőtt elkezdtem hegedülni, semmilyen kapcsolatom nem volt a hangszerekkel. Nekem ez az egész úgy jött, hogy Hajni néni, a hegedűtanárom bejött órát tartani a suliba, hogy bemutassa a hangszert. Én nem a hangszert választottam, hanem a tanárt, mert ezután megmondtam, hogy hegedülni akarok, mert nagyon aranyos a tanár.

Bár elég ismert hangszerről beszélünk, de meséljetek egy kicsit a hegedűről! Mit kell róla tudni? Hogy képzeljünk el egy ilyen órát?

Anna&Alexa: Négy húros hangszer, melyet a vonóddal szólaltatsz meg. A hangok helyei nem adottak, így a családunk és környezetünk gyakran megszenvedte első próbálkozásainkat. Egy hegedű óra általában harminc perces, és egy héten kétszer van. Mivel már nagyok vagyunk, így általában már nem szükséges annyi hangsort játszani bemelegítésként, hanem, mondhatni belevágunk a darab gyakorlásába. Általában a darabválasztás úgy történik, hogy Hajni néni behoz többféle darabot, amit úgy gondol, hogy a mi stílusunk, azokat eljátssza nekünk, és utána mi dönthetünk, hogy melyiket szeretnénk megtanulni. Sőt, nagyon szívesen veszi, ha mi viszünk be, akár mai zeneszámok kottáik, amit meg szeretnénk tanulni. Így tanultuk meg Adele "Rolling in the deep" című számát is.

A gimiből kik tanulnak még hegedűn? 

Anna&Alexa: Hoffer Emese (7.a) és Czinege Petra (12.b).

Ha egy szóval kellene jellemezni a zenetanulást, akkor mi lenne az?

Anna: Kitartás. Mint ahogy mindennek megvan a saját nehézsége, úgy a hangszeren való tanulás se pár hónap munkája.

Alexa: Érzelem. A hegedűvel annyiféle érzelmet tudsz átadni, ami szerintem csodálatos. Áthelyezed magadat egy másik világba, egy másik szituációba csak azzal, hogy játszol rajta.

Megfordult a fejetekben, hogy más hangszeren tanuljatok? Kezdetektől fogva hegedülni szeretetek volna megtanulni?

Anna: Az elején határozottan nem. Pár év elteltével gondolkoztam azon, hogy a hegedű mellett szívesen tanulnék zongorázni is, de mivel nem igazán volt rá időm, így a zongorázás megmaradt az itthoni játszogatás szintjén.

Alexa: Az elején nem, hiszen én tanárt választottam, és mivel Hajni néni nem tanított más hangszert, így egyértelmű volt. Ma már azt mondom, hogy szívesen játszanék más hangszeren is, de a hegedűt semmiképp nem cserélném le.

Zeneiskolában tanultatok meg rajta játszani, most pedig már itt is "végzősök" vagytok. Hogy néz ki ez a tíz év? Mennyire volt nehéz?

Anna&Alexa: Voltak hullámvölgyeink, mivel nem egyszerű összeegyeztetni a hegedűórákat az iskolai tanulmányainkkal, de soha nem bántuk, hogy erre áldozzuk a szabadidőnket, mert mindig jól érezzük magunkat. Másrészt sokat köszönhetünk Hajni néninek, akinek a kedvessége és lendülete mellett ez a tíz év csal úgy elrohant. Szóval, most így, a vége felé nehéz megbarátkozni a gondolattal, hogy el kell válnunk a második családunktól.

Mit köszönhettek ennek a tíz évnek és a hangszernek?

Anna: Tíz év alatt rengeteg tapasztalatot szereztem, feledhetetlen élményekkel és új barátokkal gazdagodtam. A zeneiskolai hangversenyek, nyári táborok és persze a vonós zenekar által kialakult egy igazi összetartó család. Leghálásabb mégis azért vagyok, hogy tíz évet tölthettem Hajni nénivel, aki végigkísért minket, mintha fogadott lányai lennénk. Így nemcsak a tudást adta át nekünk, hanem lelki támaszt is nyújtott az évek alatt, emberileg is formált, amiért nem lehetünk neki elég hálásak.
Alexa: Hogy van egy második otthonom. Ez nem olyan, mint a suli, mert itt nincs dolgozat, se nyomás, csak szereted és jól érzed magad. Megtanított kiállni a színpadra és szerepelni mások előtt. Megtanított figyelni másokra, hiszen ha valakivel együtt akarsz játszani, akkor minden kis mozdulatát figyelemmel kell kísérned, és megmutatta, hogy a zene milyen színes és összetett. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy tudom milyen zenélni, hogy tudom értékelni a zenét. Jelent számomra valamit, és talán én is hozzá tudtam tenni valamit egy hangverseny alkalmával a zenéhez.

Szerintetek mikor érdemes elkezdeni hangszeren tanulni?
Anna&Alexa: Véleményünk szerint minél fiatalabban érdemes elkezdeni hangszeren tanulni, mert egyrészt, kis korban fogékonyabbak vagyunk, másrészt pedig a hangszeres tanulmányok elején sok népdalt és gyerekdalt tanulunk, vagyis a hangszeres tudásunk bővül, amivel együtt bővül a zenei ízlésünk is.

Milyen eredményeket sikerült elérnetek? 

Anna: Zeneiskolás éveim alatt többször is indultam népdaléneklési- és városi hangszerszóló versenyeken. Ezeken mindenféle minősítést beszereztem, vagyis a bronztól kezdve egészen a kiemelt aranyig. 2014. októberében ezüst minősítést értünk el az abonyi versenyen, majd ugyanezzel a kamarafelállással novemberben a megyei versenyen, amit Cegléden rendeztek meg, arany minősítést értünk el.

Alexa: A legnagyobb eredményem a legutóbbi versenyem volt.

Mesélnétek a legutóbbi versenyetekről? Hol volt, milyen helyen végeztetek?

Anna&Alexa: Legutóbb október 20-án Abonyban voltunk a IV. Országos Bihari János Hegedű- és Vonós Kamarai Fesztiválon, ahol ezüst minősítést értünk el, és két művet játszottunk: Musorgszkij Gopakját és Metallica-tól a "Notthing else matters"-t. 

Anna: A verseny előtt nagyon izgultam, ami sajnos kihatott részemről a produkcióra is, de a zsűritől nagyon pozitív kritikát kaptunk, ami nagy lendületet adott a jövőre nézve. A próbák nagyon jó hangulatban teltek, egyszer sem éreztem, hogy muszájból kéne mennem. Persze voltak olyanok, mikor a fáradtság miatt - általában este 6-7 órakor voltak a próbák - nem haladt mindig minden olyan tempóban, ahogy azt terveztük, de ezeken a pillanatokon is átlendültünk felkészítőtanárunk lendületével.

Alexa:  Nagyon sokat próbáltunk erre a versenyre, és mindenkin látszott, hogy a legjobbat akarja kihozni magából a fáradtság ellenére is, hiszen nehéz volt olyan időpontot találni, ami mindenkinek jó, így a próbák elég későre csúsztak. Ennek ellenére, én nagyon élveztem, és azt kell mondanom, hogy semmiképp nem tölteném azt az időt másként, hiszen ez egy örök emlék marad.

Ez az utolsó évetek itt a gimiben is. Merre tovább? Zenével szeretnétek foglalkozni vagy teljesen másfele visz az utatok?

Anna: A Károli Gáspár Református Egyetemre szeretnék menni Pestre óvónő képzésre. Úgy gondolom, hogy a zene mindenféleképpen része marad az életemnek, egyrészt ez is megerősítette bennem azt, hogy óvónő szeretnék lenni, hiszen azon kívül, hogy nagyon szeretem a gyerekeket, egy óvónőnek fontos a zenei háttér is. Talán azt is el tudnám képzelni, hogy később egy kisebb városi zenekar tagja legyek, de az biztos, hogy a közeljövőben, a főiskolás éveim alatt szeretnék visszajárni a zeneiskolába zenekarra.

Alexa: Tanítóképzőbe szeretnék menni, ahol nem kérnek hangszeres tudást, de biztos jól fog jönni. Érettségi után sem akarom abbahagyni a hegedülést, és vissza szeretnék járni a zeneiskolába.