Gyakorló tanár a gimnáziumban

Iskolánk 2001. júliusától a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának gyakorló gimnáziumaként működik. Bár az utóbbi időben kevés hallgatót köszönthettünk az intézményünk falai között, idén egy magyar-német szakos hallgató, Petró Emese nálunk végzi tanítási gyakorlatát. Szőke Ármin interjút készített a fiatal és lelkes  pedagógusjelölttel. 

Meséljen egy kicsit magáról! 

Petró Emese vagyok, jelenleg tanítási gyakorlatomat végzem magyar és német tárgyakból. Ceglédi vagyok, bár most átmenetileg Albertirsán lakom. A korán kelésnek nem vagyok barátja, de tanítani azért még az első órára is szívesen jövök. Időm nagy részét mostanában a készülés, és egyéb egyetemi feladataim teszik ki, tele vagyok tennivalóval és határidőkkel, így ebben a félévben szabadidőm nem sok van. Ha ráérek, szívesen megyek színházba, vagy moziba, szeretem a filmeket. Ezen kívül sok testvérem van, nekik sok gyerekük, és nagyon szeretek velük lenni. A két és fél éves unokaöcsém épp beszélni tanul például, és vele nagyon élvezetes mostanság a társalgás.   

Miért éppen magyar-német szakos tanár szeretne lenni? Mi vonzotta erre a pályára?

A gondolat, hogy tanár leszek egyszer, már általános iskolás koromban megfogalmazódott bennem, de azt gondolom, ezzel sok kisiskolás van így, amikor házi feladat írás közben a tanárára irigykedik, hogy neki nem kell tanulnia, ő mindent tud.. Aztán gimnazista koromban, amikor már komolyabban kellett a jövőt tervezgetni, egyre szimpatikusabbá vált ez a szakma. Egyrészt, mert szeretem az embereket, és szívesen foglalkozom fiatalokkal; másrészt mert saját képességeimmel és adottságaimmal azt hiszem, ezen a pályán teljesedhetek ki leginkább. Végzős gimnazistaként kis időre más foglalkozások is csábítottak, mint a jogi pálya, vagy a szociálismunka, de végül győzött a tanítás. Így jelentkeztem a Károli bölcsészkarára, magyar szakra. A nyelvtant mindig is szerettem, az irodalom iránti vonzalmam pedig inkább az egyetemi évek alatt alakult ki. A németet általános iskolás korom óta tanulom, és nagy élmény számomra - a mai napig – az idegen nyelv elsajátítása. Szeretném, ha leendő diákjaim is átélnék azt az örömet, amit a tanulásban elért sikerek okoznak!

Miért pont Nagykőröst választotta gyakorlatra?

Ennek leginkább praktikus oka van: Ceglédről Nagykőrösre átjárni idő hatékonyabbnak tűnt, mint Budapestre. De mint mondtam, közben költöztem, és ez azért megnehezíti a helyzetet, de így sem bánom, hogy itt végezhetem a gyakorlatom, sőt. 

Hogy érzi magát nálunk? Milyenek a gimis diákok?

Nagyon jó hangulatú az iskolátok, jó ide reggelente belépni. A gimnáziumban igazán szívélyes fogadtatásban volt részem, úgy a vezetőség, a tanári kar, és a diákok részéről. Nem árulok el nagy titkot vele, ha bevallom, szokom még ezt az új szerepet, ami a tanítással jár. Még egyetemista diáknak és már gyakorló tanárnak lenni egyszerre nagyon izgalmas. Furcsa megszokni, hogy itt a folyosókon ti köszöntök nekem előre, magáztok engem, és úgy egészében éreztetitek velem az irántam érzett tiszteletet. És ezt ezúton is köszönöm szépen tanítványaimnak, akiknek tanítását Eszter tanárnő gyakorlatom idejére átruházta rám. 

Milyen a közös munka, hogy tud velük dolgozni?

A közös munka a 8.a-sokkal, a 10.b-sekkel és a 11. b-sekkel, akiket most jelenleg tanítok, számomra nagyon nagy élmény. Nagy örömmel készültem az osztályokkal való találkozásra,  és csak jó tapasztalataim vannak a diákjaimmal kapcsolatban. Nem panaszkodom sem különösebb magatartásbeli, sem együttműködési problémákra. Én ezt a gyakorlatot nagyon pozitív és eseményekben gazdag időszaknak érzem, és ez főként a diákok befogadó és kedves hozzáállásán múlik. Szerintem hatékonyan tudunk együtt dolgozni, igyekszem titeket jól tanítani, és közben magamat is; hiszen hogy miként tanítsak, ezt jöttem hozzátok megtanulni, vagy legalábbis ennek a hosszú évig tartó tanulásnak itt - a ti gimitekben - elejét venni.  És persze várom már, hogy a német gyakorlat alatt megismerkedjek a többi osztállyal is, akiket tanítani fogok.

Volt-e olyasmi, ami meglepetés volt nálunk vagy bármi, amit itt tapaszalt először?

Az iskola egyházi arculata maga nem lepett meg, mert én is egyházi gimnáziumban érettségiztem, az viszont igen, hogy ez az egyházi jelleg milyen szeretetteljes közösséggé formálja iskolátok szereplőit. Ezt elsősorban a tanárok néni és bácsi megszólításában értem tetten. Ez nagyon szokatlan nekem, fiatal életkoromból kifolyólag főleg, de elgondolkodtam ezen. Az, hogy itt ilyen személyes jellegűen szólítjátok meg tanáraitokat, a hivatalos XY Tanárnő titulusjelzés helyett, egyfajta bensőséges légkört tükröz vissza, ami számomra nagyon szimpatikus. Hiszen akár tanárként, akár diákként lépi át az ember az iskola küszöbét reggel, ugyanolyan emberek vagyunk: jó és rossz tulajdonságokkal, olykor ingadozó kedélyállapottal, ilyen-olyan problémákkal. 

Milyen tapasztalatokat szerzett eddig?

A tanításban sok hasznos tapasztalatra tettem szert. És remélem, még fogok is, hiszen a német gyakorlat még hátra van. Eddig igazán a Csömöte Csörtén volt alkalmam kicsit belelátni a közösségi életbe. Nagyon jól éreztem magam az eseményen, szórakoztatóak voltak a műsorok, vidám volt a hangulat, és megtisztelő, hogy a zsűriző tanárok helyet szorítottak maguk mellett számomra. 

Mit gondol mentoráról, Szokonyáné Berecz Eszter tanárnőről? Milyen a közös munka?

A tanárnőnél jobb magyaros mentortanárom nem is lehetne, nagyon építő jellegű a tanárnővel való együtt dolgozás. Nagyon sok jó gyakorlati ötlettel és szakmabeli tapasztalattal gazdagodom általa. A tanárnő személyében egy példaértékű tanárt ismertem meg, úgy emberi oldaláról tekintve, mint szakmai szempontból. Hozzáállása nagyon motiváló: kellő szabadságot biztosít számomra egyéni ötleteim megvalósításához, sok bátorító jó szót kapok tőle, melyek még inkább meghozzák kedvem a tanításhoz. Amellett, hogy támogat saját elképzeléseim megvalósításában, véleményével és ötleteivel sokat hozzátesz az én elképzelésemhez, vagy éppen formálja azt.  A vele folytatott beszélgetésekből tényleg nagyon sokat tanulok. 

Milyen útravalót visz el tőlünk?

Nehéz ezt összefoglalni. Sok kedves szót, őszinte mosolyt, szép emléket viszek magammal. Őszintén szólva nem tudok negatívumot mondani, és ez nagyon hálás érzés. A reggeli imádság például nagyon tetszik -bár még nem megy végig- remélem sokáig emlékezni fogok rá. 

Egyetem elvégzése után hol szeretne elhelyezkedni?

Most, hogy már látom tanulmányaim végét, teljesen jogos a kérdés, érdemben válaszolni mégsem tudok. Nagy megtiszteltetés lenne egy gimnáziumban tanítani, de nem ragaszkodom ehhez, el tudom magam képzelni szakközépiskolában is. Az ideális iskola számomra nem elsősorban patinás épületből, elit tanulókból, és csúcsmodern felszereltségből áll. Fontosabb az intézmény légköre, az eszmeisége. A református szellemiség egyébként nem áll távol tőlem, magam is gyülekezeti tag vagyok Cegléd-Újvároson.

Milyennek látja a pedagógus szakmát? Mit üzen a leendő pedagógusoknak?

A pedagógus pályát egy felelősségteljes, fontos, és örömteli szakmának tartom. Felelősségteljes, mert tanárként tizenévesek döntő fontosságú éveiben kell előttük példaértékű magatartásunkkal és szakmai tudásunkkal elöl járnunk. Fontos, a jövő generációinak tudásbeli és lelki fejlődésének alakulásában betöltött szerepünk miatt. És mégis szép, mert mindeközben mi is élményekkel és érzésekkel gazdagodunk.

Nem tudom, hogy az interjút olvasók közül hányan készülnek pedagógusi pályára, de aki érez magában kedvet, elhivatottságot a tanítással kapcsolatban, mindenképp adjon magának egy esélyt. Sokat segíthet a döntésben, ha esetleg van lehetősége kipróbálnia magát az embernek, például kisebb csoportban „tanároskodni”, „magyarázni”. Én most nem csak a tanárnak készülőknek üzenném, hanem minden pályaválasztás előtt álló diáknak, hogy igyekezzenek minél jobban megismerni saját magukat. Feltérképezni főbb érdeklődési köreiket, felmérni egyéni képességeiket, készségeiket, latba vetni vágyaikat, hogy a döntés eredményeképpen egy olyan szakma kitanulása mellett döntsenek, amelyben kiélhetik egyéni „talentumaikat”, ahol kiteljesedhetnek, és amit sok-sok éven keresztül szívesen, és örömmel végeznének. Lehet persze később is választani és dönteni, de talán érdemes most, a felnőtté válás küszöbén, itt az iskolában, hiszen:

„Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni,

hogy felébredjen tudásvágya,

megismerje a jól végzett munka örömét,

megízlelje az alkotás izgalmát,

megtanulja szeretni, amit csinál,

és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.”

/Dr. Szent-Györgyi Albert/