Iskolánk 2001. júliusától a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának gyakorló gimnáziumaként működik. Bár az utóbbi időben kevés hallgatót köszönthettünk az intézményünk falai között, idén egy magyar-német szakos hallgató, Petró Emese nálunk végzi tanítási gyakorlatát. Szőke Ármin interjút készített a fiatal és lelkes pedagógusjelölttel.
Meséljen egy kicsit magáról!
Petró Emese vagyok, jelenleg tanítási gyakorlatomat végzem
magyar és német tárgyakból. Ceglédi vagyok, bár most átmenetileg Albertirsán
lakom. A korán kelésnek nem vagyok barátja, de tanítani azért még az első órára
is szívesen jövök. Időm nagy részét mostanában a készülés, és egyéb
egyetemi feladataim teszik ki, tele vagyok tennivalóval és határidőkkel, így
ebben a félévben szabadidőm nem sok van. Ha ráérek, szívesen megyek színházba,
vagy moziba, szeretem a filmeket. Ezen kívül sok testvérem van, nekik sok
gyerekük, és nagyon szeretek velük lenni. A két és fél éves unokaöcsém épp
beszélni tanul például, és vele nagyon élvezetes mostanság a társalgás.
Miért éppen magyar-német szakos tanár szeretne lenni? Mi
vonzotta erre a pályára?
A gondolat, hogy tanár leszek egyszer, már általános iskolás
koromban megfogalmazódott bennem, de azt gondolom, ezzel sok kisiskolás van
így, amikor házi feladat írás közben a tanárára irigykedik, hogy neki nem kell
tanulnia, ő mindent tud.. Aztán gimnazista koromban, amikor már komolyabban
kellett a jövőt tervezgetni, egyre szimpatikusabbá vált ez a szakma. Egyrészt,
mert szeretem az embereket, és szívesen foglalkozom fiatalokkal; másrészt mert
saját képességeimmel és adottságaimmal azt hiszem, ezen a pályán teljesedhetek
ki leginkább. Végzős gimnazistaként kis időre más foglalkozások is csábítottak,
mint a jogi pálya, vagy a szociálismunka, de végül győzött a tanítás. Így
jelentkeztem a Károli bölcsészkarára, magyar szakra. A nyelvtant mindig is
szerettem, az irodalom iránti vonzalmam pedig inkább az egyetemi évek alatt
alakult ki. A németet általános iskolás korom óta tanulom, és nagy élmény
számomra - a mai napig – az idegen nyelv elsajátítása. Szeretném, ha leendő
diákjaim is átélnék azt az örömet, amit a tanulásban elért sikerek okoznak!
Miért pont Nagykőröst választotta gyakorlatra?
Ennek leginkább praktikus oka van: Ceglédről Nagykőrösre
átjárni idő hatékonyabbnak tűnt, mint Budapestre. De mint mondtam, közben
költöztem, és ez azért megnehezíti a helyzetet, de így sem bánom, hogy itt
végezhetem a gyakorlatom, sőt.
Hogy érzi magát nálunk? Milyenek a gimis diákok?
Nagyon jó hangulatú az iskolátok, jó ide reggelente belépni.
A gimnáziumban igazán szívélyes fogadtatásban volt részem, úgy a vezetőség, a
tanári kar, és a diákok részéről. Nem árulok el nagy titkot vele, ha bevallom,
szokom még ezt az új szerepet, ami a tanítással jár. Még egyetemista diáknak és
már gyakorló tanárnak lenni egyszerre nagyon izgalmas. Furcsa megszokni, hogy
itt a folyosókon ti köszöntök nekem előre, magáztok engem, és úgy egészében
éreztetitek velem az irántam érzett tiszteletet. És ezt ezúton is köszönöm
szépen tanítványaimnak, akiknek tanítását Eszter tanárnő gyakorlatom idejére
átruházta rám.
Milyen a közös munka, hogy tud velük dolgozni?
A közös munka a 8.a-sokkal, a 10.b-sekkel és a 11. b-sekkel,
akiket most jelenleg tanítok, számomra nagyon nagy élmény. Nagy örömmel
készültem az osztályokkal való találkozásra, és csak jó tapasztalataim
vannak a diákjaimmal kapcsolatban. Nem panaszkodom sem különösebb
magatartásbeli, sem együttműködési problémákra. Én ezt a gyakorlatot nagyon
pozitív és eseményekben gazdag időszaknak érzem, és ez főként a diákok befogadó
és kedves hozzáállásán múlik. Szerintem hatékonyan tudunk együtt dolgozni,
igyekszem titeket jól tanítani, és közben magamat is; hiszen hogy miként
tanítsak, ezt jöttem hozzátok megtanulni, vagy legalábbis ennek a hosszú évig
tartó tanulásnak itt - a ti gimitekben - elejét venni. És persze várom már,
hogy a német gyakorlat alatt megismerkedjek a többi osztállyal is, akiket
tanítani fogok.
Volt-e olyasmi, ami meglepetés volt nálunk vagy bármi, amit itt tapaszalt először?
Az iskola egyházi arculata maga nem lepett meg, mert én is
egyházi gimnáziumban érettségiztem, az viszont igen, hogy ez az egyházi jelleg
milyen szeretetteljes közösséggé formálja iskolátok szereplőit. Ezt elsősorban
a tanárok néni és bácsi megszólításában értem tetten. Ez nagyon szokatlan
nekem, fiatal életkoromból kifolyólag főleg, de elgondolkodtam ezen. Az, hogy
itt ilyen személyes jellegűen szólítjátok meg tanáraitokat, a hivatalos XY
Tanárnő titulusjelzés helyett, egyfajta bensőséges légkört tükröz vissza, ami
számomra nagyon szimpatikus. Hiszen akár tanárként, akár diákként lépi át az
ember az iskola küszöbét reggel, ugyanolyan emberek vagyunk: jó és rossz
tulajdonságokkal, olykor ingadozó kedélyállapottal, ilyen-olyan
problémákkal.
Milyen tapasztalatokat szerzett eddig?
A tanításban sok hasznos tapasztalatra tettem szert. És remélem, még fogok is,
hiszen a német gyakorlat még hátra van. Eddig igazán a Csömöte Csörtén volt
alkalmam kicsit belelátni a közösségi életbe. Nagyon jól éreztem magam az
eseményen, szórakoztatóak voltak a műsorok, vidám volt a hangulat, és
megtisztelő, hogy a zsűriző tanárok helyet szorítottak maguk mellett
számomra.
Mit gondol mentoráról, Szokonyáné Berecz Eszter tanárnőről? Milyen a
közös munka?
A tanárnőnél jobb magyaros mentortanárom nem is lehetne, nagyon építő jellegű a tanárnővel való együtt dolgozás.
Nagyon sok jó gyakorlati ötlettel és szakmabeli tapasztalattal gazdagodom általa. A tanárnő személyében egy példaértékű tanárt ismertem meg, úgy
emberi oldaláról tekintve, mint szakmai szempontból. Hozzáállása nagyon
motiváló: kellő szabadságot biztosít számomra egyéni ötleteim megvalósításához,
sok bátorító jó szót kapok tőle, melyek még inkább meghozzák kedvem a tanításhoz.
Amellett, hogy támogat saját elképzeléseim megvalósításában, véleményével és
ötleteivel sokat hozzátesz az én elképzelésemhez, vagy éppen formálja
azt. A vele folytatott beszélgetésekből tényleg nagyon sokat
tanulok.
Milyen útravalót visz el tőlünk?
Nehéz ezt összefoglalni. Sok kedves szót, őszinte mosolyt, szép emléket viszek
magammal. Őszintén szólva nem tudok negatívumot mondani, és ez nagyon hálás
érzés. A reggeli imádság például nagyon tetszik -bár még nem megy végig-
remélem sokáig emlékezni fogok rá.
Egyetem elvégzése után hol szeretne elhelyezkedni?
Most, hogy már látom tanulmányaim végét, teljesen jogos a kérdés, érdemben
válaszolni mégsem tudok. Nagy megtiszteltetés lenne egy gimnáziumban tanítani,
de nem ragaszkodom ehhez, el tudom magam képzelni szakközépiskolában is. Az
ideális iskola számomra nem elsősorban patinás épületből, elit tanulókból, és
csúcsmodern felszereltségből áll. Fontosabb az intézmény légköre, az
eszmeisége. A református szellemiség egyébként nem áll távol tőlem, magam is
gyülekezeti tag vagyok Cegléd-Újvároson.
Milyennek látja a pedagógus szakmát? Mit üzen a leendő
pedagógusoknak?
A pedagógus pályát egy felelősségteljes, fontos, és örömteli szakmának tartom.
Felelősségteljes, mert tanárként tizenévesek döntő fontosságú éveiben kell
előttük példaértékű magatartásunkkal és szakmai tudásunkkal elöl járnunk.
Fontos, a jövő generációinak tudásbeli és lelki fejlődésének alakulásában
betöltött szerepünk miatt. És mégis szép, mert mindeközben mi is élményekkel és
érzésekkel gazdagodunk.
Nem tudom, hogy az interjút olvasók közül hányan készülnek
pedagógusi pályára, de aki érez magában kedvet, elhivatottságot a tanítással
kapcsolatban, mindenképp adjon magának egy esélyt. Sokat segíthet a döntésben,
ha esetleg van lehetősége kipróbálnia magát az embernek, például kisebb
csoportban „tanároskodni”, „magyarázni”. Én most nem csak a tanárnak készülőknek
üzenném, hanem minden pályaválasztás előtt álló diáknak, hogy igyekezzenek
minél jobban megismerni saját magukat. Feltérképezni főbb érdeklődési köreiket,
felmérni egyéni képességeiket, készségeiket, latba vetni vágyaikat, hogy a
döntés eredményeképpen egy olyan szakma kitanulása mellett döntsenek, amelyben
kiélhetik egyéni „talentumaikat”, ahol kiteljesedhetnek, és amit sok-sok éven
keresztül szívesen, és örömmel végeznének. Lehet persze később is választani és
dönteni, de talán érdemes most, a felnőtté válás küszöbén, itt az iskolában,
hiszen:
„Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni,
hogy felébredjen tudásvágya,
megismerje a jól végzett munka örömét,
megízlelje az alkotás izgalmát,
megtanulja szeretni, amit csinál,
és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.”
/Dr. Szent-Györgyi Albert/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése