4. nap Lindauban
Izgalmakkal teli napon
vagyok túl, amely tartogatott jót és rosszat is.
A képzésen ma ismét hosszú napunk volt, de annál hasznosabb.
A felszabadult hangulatú órákon gyorsan telnek a percek, és mire elfáradnánk,
éppen szünet következik. Az órarendünk kialakítása rendkívül tanulóbarát, így a
terhelés nem megy a minőség rovására. Sok hasznos ismerettel gyarapodtam ma is,
és várom már, hogy a gyakorlatban is kipróbálhassam az elsajátított módszereket. Remélem a diákjaimnak is hasznára válnak majd!
Délután öt társammal ismét egy kirándulást tettünk a közelben. Nagyon vártam már, hogy hajóra szálljunk, és a Bodeni-tó hegyekkel szegélyezett valóságát a vízről is megcsodálhassam.
Igazán értékes embereket ismerhettem meg társaim személyében, és kellemes társaságukban hamar eltelt a 90 perces hajóút.
Partot érve egy sétát tettünk Friedrichshafen kikötői sétányán, egy hűsítő fagyi után pedig az állomás felé vettük az irányt. A távolban már villámok cikáztak, de senki nem gondolt arra, ami rövidesen következett.
A tomboló vihar közepette egy buszmegállóban leltem menedékre, ahol már egy biciklis német hölgy ült, szintén bőrig ázva és ledöbbenve. A vihar őt is hirtelen kapta el kerékpározás közben. Rövidesen a tűzoltók is a helyszínre érkeztek a letörött gallyak eltávolítása végett. Így, a rengeteg víztől teljesen elázva, ketten vártuk ki, míg csendesedni kezdett. Közben beszélgettünk, és végülis az ijedtség hamar csodálkozássá változott. Indulás előtt még bemutatkoztunk egymásnak, és egy közös fényképet is készítettünk emléket állítva ennek a nem mindennapi történésnek. Elmondása alapján még ő sem élt át testközelből ilyen súlyos vihart, pedig helyi lakos.
Ezt az alkalmat bizonyára nem felejtem el soha, hogyan
Anette-t sem, akivel osztoztam az élményben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése