Új lelkész a gimnáziumban: Varga Anna
Új interjúalanyunk Varga Anna lelkész volt, aki szeptemberben kezdett el gimnáziumunkban hittant tanítani, valamint hétfőnként a reggeli áhítatokon is őt hallgattuk.
Miért döntött úgy hogy lelkész lesz?
Ez nagyon érdekes történet! Sohasem akartam lelkész lenni, vagy éppen olyan munkát vállalni, ahol a középpontban vagyok, rám figyelnek. Nem igazán szerettem soha szerepelni. Talán éppen emiatt mondtam mindig azt, hogy én nem leszek sem tanár, sem lelkész. Kb. tíz éves lehettem, amikor anyukám és a bátyám ültek a teraszon, és arról beszélgettek, hogy mit is kéne tanulnom majd később. A bátyám azt mondta nekem, hogy vagy orvos lehetek vagy lelkész. Mind a kettőre szükség van, keresett szakmák. Én nagyon dühös voltam, és rájuk csaptam a terasz ajtaját, és mondtam a bátyámnak, hogy majd az ő gyerekéből azt csinál, amit akar, de nekem ne mondja meg, mit csináljak. Azután egy jó darabig nem volt szó erről egyáltalán. Az egyik nyáron konfirmandus táborban voltunk és onnan már úgy mentem haza, hogy én lehet, hogy lelkész leszek. Nem tudom már mi volt pontosan, ami megszólított, inkább csak az a vágy volt bennem, hogy elmondhassam másoknak is mennyire nagyon szeret engem Isten. Ekkor még mindig nem voltam benne biztos, hogy jó döntés lelkésznek lenni. Eljött a konfirmáció alkalma, amikor az egész igehirdetés is arról szólt, hogy tanítvánnyá kell tennünk mindenkit és bizonyságot kell tennünk. És az áldás is (Nem a nap lesz többé napvilágod és nem a hold fénye világít neked, az Úr lesz örök világosságod és Istened lesz ékességed. Ézsaiás 60,19), amit kaptam, teljesen megerősítette bennem, hogy nem csak én akarom ezt, hanem van Valaki, aki el akar küldeni engem.
Hova járt középiskolába? Milyen élményei vannak a gimis éveiről?
A középiskolát szülőfalumban, Mezőváriban végeztem. Ugyanabba az iskolába jártam első osztálytól kezdve. Tehát tizenegy évig a második otthonom volt. Így nekem nem vált külön a gimis év a többi iskolai évtől. Változtak az osztálytársak, jöttek újak és mentek el régiek, új tanárok tanítottak, de az a régóta megszokott társaság volt, akikkel addig felnőttem. Nagyon szerettem a középiskolás éveket. Nagyon sok jó emlékem van abból az időszakból. Egyet elmesélek. Nálunk a hittanóra még nem az órarendben volt benne, hanem délután jártunk vissza órára vagy éppen az utolsó iskolai óra után tartottuk. Akkor érkezett új segédlelkész a faluba és ő vette át az egyik hittan órát. Az óra után az egyik barátnőmmel bementünk még a mosdóba, de a többiek ezt nem vették észre. A Tiszteletes úr bezárta az iskolának az ajtaját, mi pedig bent ragadtunk. Nem tudtunk szólni senkinek, úgyhogy kimásztunk az ablakon. Mindig eszembe jut ez a történet és megmosolyogtat.
Hova valósi?
Ukrajnában, egy Mezővári nevű településen születtem.
Hogy tetszik Nagykőrös?
Nagyon kedves város. Befogadóak és szeretetteljesek az emberek. Örülök nagyon, hogy ide jöhettem és megtalálhatom itt az otthont.
Milyen fogadtatásban részesült a gimnáziumban és hogy érzi magát nálunk?
Az első perctől kezdve, mindenki nagyon kedves volt velem. Ez nagyon jól esett, hiszen nagyon hirtelen kerültem be a gimnázium életébe. Nem sok időt töltök bent a gimnáziumban, de remélem idővel ez változni fog, és jobban be tudok kapcsolódni a gimnázium életébe.
Hogyan vélekedik az online oktatásról?
Ez nehéz kérdés, hiszen én magam is részese voltam diákként az online oktatásnak. Nem tartom rossznak, de semmiképpen sem helyettesíti a személyes iskolai órákat. Néha túl nagy szabadságot ad, néha pedig túl sok kötöttséget. Sokszor belegondolok, hogy én miket csináltam egy-egy online óra közben, hogy ha én egyetemistaként sok mindent megengedtem magamnak, akkor mennyivel inkább megengedik maguknak majd azok a diákok is, akiket esetlegesen nekem kell online tanítanom.
Mi motiválja önt a mindennapokban?
Igyekszem a reggeleimet igeolvasással imádsággal kezdeni. Mindig sok erőt szokott adni számomra. Tanácsot és vezetést kapok ilyenkor, hogy hogyan is kellene élnem és viselkednem másokkal. Sokszor sajnos a saját lustaságom miatt nincs időm reggelente igét olvasni. Ilyenkor esténként próbálom bepótolni. Továbbá fel szoktam állítani egy listát, hogy mi az, amit azon a napon fontos megcsinálnom. És igyekszem ezeket minden nap megcsinálni. Most koronavírus miatt karanténban vagyok, így minden nap az a motivációm, hogy hátha a mai nap jobb lesz, és elmúlik egy kellemetlen tünet. De igazán az motivál, hogy Istennek nagy terve van velem, és helyt kell állnom, hogy megfeleljek neki és méltó legyek rá.
Szecsei Evelin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése