Új
tanár a gimnáziumban: Mihók Anikó
Az idei tanévtől újra nagy szeretettel köszöntjük Mihók Anikó tanárnőt gimnáziumunkban. Újra, hiszen Anikó néni pár évvel korábban már oktatott katolikus hittant a gimisek között, ám az élet más helyekre vitte őt az elmúlt tanévekben. Új tanár a gimnáziumban sorozatunk második interjúalanyával Rédei Zoltán (7.a) készített interjút.
Több mint húsz éve végzem
a hitoktatói szolgálatot. Az első 10 évben Nagykőrösön dolgoztam. Akkor az
Arany János Református Általános Iskolában és az Arany János Református
Gimnáziumban (a mi sulinkban) és eleinte a város egyéb oktatási intézményeiben.
Az elmúlt 11 évben Cegléden, a Református Általános Iskolában tanítottam.
Nagyjából 3-4 éve alakult úgy, hogy több település, több iskolájában is
hitoktatok. Ebben a tanévben került be ezek közé a gimnázium, mivel Kiss Attila
hitoktató kollégánk már csak félállásban végzi ezt a szolgálatot és én kerültem
a helyére.
Mik
az eddigi tapasztalatai, hogy fogadták a diákok és a többi tanár? Milyen velük
a közös munka?
Nagy öröm számomra, hogy újra itt taníthatok a gimnáziumban. A régi és az
új kollégák is örömmel, szeretettel fogadtak. Támogatnak, tanácsot adnak,
segítenek, ha esetleg arra van szükségem és természetesen viszonzom is ezt,
amikor úgy alakul. Úgy gondolom, hogy nem a véletlen műve, hogy pont mi vagyunk
együtt, hanem Isten ajándéka.
Ami a diákokat illeti, be
kell vallanom, hogy kicsit izgultam, hiszen már régen foglalkoztam ezzel a
korosztállyal, de eddig nagy öröm minden óra a fiatalokkal. Kedvesek,
érdeklődőek és együttműködőek. Igyekszünk kölcsönösen figyelni Istenre és
egymásra. Bízom benne, hogy ha lesznek is nehézségek, sikerül rajtuk
túllendülni és közösen haladni az úton.
Tanárnőnek
mi volt az iskolában a kedvenc és a „nem kedvenc” tantárgya?
Nagyon szerettem és
élveztem a magyar irodalom és a történelem órákat. Hála Istennek mindig jó
tanáraim voltak. Most is volt alkalmam, hogy Subáné Kis Anna tanárnő irodalom
óráján részt vegyek, ami igazán jó élmény volt. Elő-előjöttek a régi irodalom
órák emlékei. A történelem iránti érdeklődésem sem múlt el, így a történelem
tanári diplomát is megszereztem és néhány éve tanítok is történelmet a
nyársapáti általános iskolában. Nagyon élvezem. (Remélem, hogy a gyerekek is.
:) Eddig úgy tűnik.) Ezeken kívül szerettem még az ének órát, testnevelést,
biológiát, földrajzot. Ami viszont távol állt tőlem, az a kémia, matematika és
a fizika volt, de azért azokban is igyekeztem helytállni. Felnőttként kicsit
sajnálom, hogy ezekben vannak hiányosságaim. Persze sosem késő egy kis
önképzéssel pótolni.
Mindig
is tanár szertett volna lenni vagy volt-e valami más elképzelése?
Amikor nyolcadikos voltam
és a továbbtanulás volt a középpontban, arra gondoltam, hogy magyar-történelem
szakos tanár szeretnék lenni. A gimnáziumi évek alatt azonban ez háttérbe
szorult, ezért a gépírás fakultációt választottam. Ez lett a választott érettségi
tantárgyam is. Az érettségi után, a gépírással el is tudtam helyezkedni és
dolgozni kezdtem. Csak évekkel később merült fel, hogy diplomát szerezzek.
2001-ben szereztem meg a hittanári diplomámat, majd néhány évvel később a
történelem tanárit. Örülök neki, hogy a tanítás-nevelés lett a szolgálatom,
munkám. Volt idő, amikor úgy éreztem, hogy jó lenne váltani, de ma már örülök
neki, hogy Isten megtartott ezen az úton, maradtam ezen a pályán.
Miért
választotta a hittan tantárgyat?
Ehhez néhány szót kell
ejtenem magamról. Gyermekként megkereszteltek, de nem neveltek a keresztény
hitben. A családunkból a nagymamám volt hívő katolikus. Egyszer egy nyáron át ő
vigyázott ránk, vele imádkoztam először és jártam templomba. Ekkor 12 éves
voltam. Mivel a családunk nem volt hívő, így támogatás híján, a hit és a
hitélet háttérbe szorult. 22 éves koromban fordultam Isten felé és a debreceni
Szent Anna templom (ma már székesegyház) közösségébe kezdtem járni. Ott
ismerkedtem meg Jézus Krisztussal, a kereszténységgel. Az így felfedezett
kapcsolat, életforma nagy örömet, tartalmat adott az életemnek. Arra gondoltam,
hogy ezt szeretném megosztani másokkal is, másokat is jó lenne Jézus felé
segíteni, megmutatni, hogy ő tud igazi, maradandó örömmel teli életet adni. Ez vezetett
a hitoktatás felé. A mi szolgálatunk olyan mint a magvetés. Igyekszünk
előkészíteni a szíveket, lelkeket - beleértve önmagunkét is - Isten igéjének, a
hitnek, a vele való kapcsolatnak a befogadására, hintjük a “magot”, de az, hogy
mikor fog gyökeret ereszteni, kihajtani és esetleg termést hozni, az már nem
rajtunk múlik. A növekedést Isten adja.
Mit
üzen azoknak a diákoknak, akik gondolkodnak a tanári pályán?
Tanárnak lenni hivatás,
ajándék és másodsorban munka. Erre készülni azt is jelenti, hogy munkálkodjunk
önmagunkon, mivel a szolgálatunk során az egész személyiségünkkel “dolgozunk”.
Mit értek ez alatt? Nem elég az értelmünket pallérozni, a lelki-érzelmi
intelligenciánkat is kell fejlesztenünk és természetesen a kapcsolatunkat
Istennel is.
Mit
tetszik csinálni a szabadidejében?
Sajnos ebből nincs valami sok. :( De azt igyekszem kihasználni. Egy időben
sokat kerékpároztam, úsztam. Ehhez szeretnék visszatérni. Remélem, hogy
sikerül. Szívesen nézek focimeccset. Vannak kedvenc csapataim is.
Amikor több időm van, szívesen varrok. Igyekszem magam készíteni a
ruháimat. Ez kreatív tevékenység, aminek szinte rögtön látom az eredményét.
Ezen kívül, olvasok, filmet nézek, ha időm engedi nyelvet tanulok.
Nagy örömet jelent, ha
tudok kirándulni és elmenni egy-egy állatkertbe. Az állatkert mindig jó
kikapcsolódás. Akárhányszor voltál egy adott helyen, az állatok mindig tudnak
újat mutatni, örömet adni. Sőt, ha figyelmesen közlekedünk az utcán,
észrevehetjük a természet csodáit, megállhatunk megcsodálni a fákat, madarakat…
Ezek mindennapi örömforrások.
Kedves Olvasó! Köszönöm az időt, amit ennek az
interjúnak az elolvasására szántál. Legyen szép napod vagy estéd!
Üdv: Anikó (néni)
Rédei Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése