Kedves olvasók!

Szeretném bemutatni gimnáziumunk nevelőtestületének új tagját, egészen pontosan Filó Bence lelkipásztor urat, aki hitoktatást végez nálunk. Ezt már sokan tudhatjátok, ugyanis szeptember óta tanít valamennyiőnket. Ebben a bejegyzésben egy igen érdekes interjút olvashattok, melyet elkészítettünk nektek a tanár úrral.

 

Mi vagy ki inspirálta önt, hogy Isten útját hirdesse?

Az egyszerű válasz az, hogy maga Isten. Református iskolába jártam tanulóként, és mindig is érdekelt a hittan, mindig érdekeltek Isten tanításai. Egy ifis hétvége után éreztem meg, kaptam meg az elhívásomat a lelkészi pályára, ami a mai napig csak erősödik bennem. Hiszem, vallom és minden nap átélem, hogy a Biblia tanítása, a mi Urunk evangéliuma tartalmazza minden ember számára a legcsodálatosabb üzenetet és utat – ezt pedig érdemes hirdetni.

Volt bármilyen meghatározó esemény az életében, amikor úgy érezte, hogy csak Isten tud segíteni?

Rengeteg. Sokszor nem valljuk be magunknak, vagy nem is látjuk meg, de Isten az, aki egyáltalán a mindennapokon átsegít bennünket. Jelen van folyamatosan.
Ha konkrét életeseményt akarnék felidézni, akkor a teológián töltött harmadik évem időszaka ugrik be. Mind magánéletileg, mind tanulmányilag, mind a hitem szempontjából elindultam egy lejtőn akkoriban – sok negatív dolog ért akkor egyszerre. Lehetőségem volt akkor, az Önkéntes Diakóniai Év kapcsán, egy évet Angliában töltenem. Nagyon hosszú lenne a beszámolóm, hogy mi mindenben erősített meg az Úr akkor, de ha nem jött volna ez az esemény pont akkor, pont úgy, pont azokkal az emberekkel, ha nem éreztem volna végig Isten akaratát az egészben, ma nem az az ember volnék, aki vagyok.

Mi az ön hobbija?

Gyerekkorom óta a kocka-kategóriába esem, szeretem a számítógépes játékokat, a társasjátékokat, és az asztali szerepjátékokat (Dungeon&Dragons és társai). Megrögzött könyvmoly vagyok, legyen az teológiai mű, vagy szépirodalom. Amikor lehetőségem van, szeretek kirándulni, felfedezni helyeket, de végül mindig egy jó könyv mellett szeretek kikötni.

Szeret tanítani?

Kifejezetten szeretek tanítani. Ugyanakkor inkább szeretem úgy felfogni, hogy arról a témáról beszélhetek, beszélgethetek, amit a legjobban szeretek – Isten tanításairól. Bár talán nem számítok nagyon idősnek, szeretem a tapasztalataimat is megosztani másokkal, és a tanítás nevelői részében ezt tartom nagyon fontosnak. Fontos a nálunk tapasztaltabbaktól tanulni, akár az erényeikből, akár a hibáikból.

Egy 10-es skálán, hogyan értékelné az eddig eltöltött idejét a gimnáziumban?

Abszolút 10-es, a gimnázium tanulóit eddig szorgos és illedelmes hallgatóknak ismerhettem meg. Nagyon örülök, hogy velük dolgozhatok.

Mennyire tartja a kapcsolatot a munkatársaival a munkán kívül?

Munkatársaimat végtelenül segítőkész és kedves embereknek ismerhettem meg. Bár nem feltétlenül találkozunk sokszor hivatali időn kívül, ez inkább a jelenlévő karanténi korlátozásoknak betudható.

Ismert meg ön a tavalyi évben olyan embereket, akik mára meghatározó szerepet játszanak az életében?

Ha csak az elmúlt évet nézzük, akkor szintén munkatársaim jutnak eszembe. Nagytiszteletű úr kifejezetten, aki most a munkámat irányítja, hiszen már rengeteget tanulhattam tőle.
De alapvetően minden ember, akit megismerhetek, valamilyen szinten meghatározó számomra. Szeretem figyelni az embereket, a reakcióikat, a visszajelzéseiket. Mindezek fejleszthetnek bennünket, mert a külső szemszög megláttathatja velünk azt, amit mi belülről nem láthatunk.

Van valami tanácsa az idén érettségizőknek?

Először, és legfontosabb: bízzanak Istenben! Az életben ezer vihar fog jönni, ezer hullám, teljes káosz. Egy biztos: Isten szeret! EZT SOSEM SZABAD ELFELEJTENI! Ha pedig Isten szeret, akkor úgyis úgy fog alakulni minden, ahogyan lennie kell.
Másodszor, mindig tartsanak önvizsgálatot. Merjenek a tetteikkel, akár a bűneikkel, a hibáikkal szembenézni – majd megküzdeni velük. Rengetegszer elesik az ember – de mindig fel lehet állni.

Önnek könnyen ment anno a pályaválasztás?

Mondhatjuk, hogy igen, talán a legkönnyebben az osztályomból. Hiszen engem már 16 évesen elhívott az úr, végzősként pontosan tudtam, hova megyek, mit fogok csinálni.

Van olyan tevékenység, amit a korlátozások miatt nem tud most űzni?

Bármilyen közös esemény a barátaimmal. Önmagamban nem vagyok kimozdulós fajta, de ők hiányoznak. Tartjuk ugyan a kapcsolatot természetesen, és az online játékok is sokszor megvalósulnak, de mégsem az igazi, ha nincsenek velünk, akiket szeretünk.

 

Köszönjük szépen Filó Bence tanár úrnak, hogy vállalta a kérdések megválaszolását, és a lehető legnyitottabban, legpontosabban igyekezett fogalmazni válaszadása során.
Reméljük sikerült jobban megismernetek a tanár urat, s ezután nem csak tanárként, de egy érdekes személyiségként is tekintetek majd rá, amennyiben közös érdeklődést figyeltetek meg valamely témában.

 

Sallai Anett

 

 

 

 

Boszorkánykonyha-kalandok

 

A pénteki kalandunk a Nagykőrösi Konzerv Kft. telephelyére vezetett. 

A csoportot a cégvezető, Bálint Zoltán fogadta. Rövid előadásából megismertük a lekvár, gumicukor, gyümölcskocsonya készítés elméleti alapjait. Majd felhasználva korábbi ismereteinket, saját gumicukor főzetet készítettünk.

A diákok számításai alapján kerültek a fazékba a megfelelő hozzávalók, ők végezték a méréseket, a kavargatást, az állagpróbát, valamint a színezést is. Végül "formába" is öntötték. 

Lehűlés és rövid várakozás után megízleltük a must ízű édességünket. 

A program végére kiderült, hogy a befőzés komoly kémiai, biológia és matematikai ismereteket igényel. Tényleg egy boszorkánykonyha kaland volt! 

 

Köszönjük a  Nagykőrösi Konzerv Kft. vezetőségének, hogy lehetővé tette a látogatást!

 

 

Akik ezt "befőzték":  

Bálint Zoltánné, Szűcs Klára, Papné Farkas Ágota, Mészáros Hermina