gi-MI-blog

 

Új tanár a gimnáziumban: Szűcs Klára

 

Az idei tanévben iskolánk közössége öt új tanárral, valamint két segédlelkésszel bővült. Új tanárainkat bemutató sorozatunk első megszólítottja Szűcs Klára tanárnő, gimnáziumunk egykori diákja, biológia szakos tanár.

A tanárnővel Biró Péter (9.b) készített riportot.

Miért döntött úgy, hogy visszajön ebbe az iskolába?

2001-2005-ig voltam tanulója az akkor Arany János Református Gimnázium és Diákotthon nevet viselő iskolánknak. Azt hiszem túlzás nélkül állíthatom, hogy életem legmeghatározóbb diákéveit töltöttem itt. Tagja lettem egy jó osztályközösségnek, ahol a mai napig tartó, és 15 évvel az érettségi után bátran mondhatom, hogy életre szóló barátságok szövődtek. 10-es koromban a fakultáció kiválasztása során itt hoztam meg a végső döntést pályaválasztásomat illetően. És itt lett mindennapjaim része Isten, és tűztem zászlómra és vittem magammal a Biblia üzenetét bárhová is sodort az élet: "Ne félj, csak higgy!" (Márk 5,36), és dúdolgattam magamban a 274. dicséretünket. Amikor Igazgatónő megkeresett ezzel a felkéréssel nagyon meglepődtem, ugyanakkor nagyon jól esett és hatalmas megtiszteltetés volt a számomra. Hosszú kihagyás után (évekig más területen dolgoztam) végre lehetőséget kaptam arra, amire 7 éves korom óta vágyom, taníthatok. Én ide már haza jöttem, és végre itthon vagyok.

 

Milyen a viszonya a kollégákkal?

Egy maximálisan támogató, segítőkész csapat tagja lettem, akik az első pillanattól kezdve nagy-nagy szeretettel fogadtak. Az elmúlt 15 évben sokat változott a tanári kar összetétele, azonban néhány kollégám egykoron tanárom volt. A felújítást követő takarítás jó alkalmat adott arra, hogy kötetlenül beszélgethessünk, kicsit megismerjük egymást. Így már könnyebb volt nekivágni a dolgos hétköznapoknak. Szeptember 16-án szembesítettek a ténnyel, hogy az új törvény értelmében 2020. november 25-ig le kell adnom a portfóliómat. Kollégáim egyként álltak mellém, és információkkal, ötletekkel, jó tanácsokkal, bátorító kedves szavakkal segítik azóta is töretlenül elcsüggedt, zöldfülű kollégájukat.

 

 Szeretne-e a jövőben osztályfőnök lenni?

Most azt látom, hogy jelen helyzetemben annyira túlterhelt vagyok, hogy maximálisan jó döntésnek érzem azt, hogy pályakezdő pedagógus nem lehet osztályfőnök. Azt hiszem pályakezdőként az órákra való felkészülés és az iskola életébe való beilleszkedés kellő és elégséges kihívást jelent a legelhivatottabb pedagógus számára is. Azt azonban az igen csekély 1,5 hónapos tapasztalatom után is egyértelműen látom, hogy egy közösséggel, és a közösség minden tagjával igazán bensőséges  kapcsolatot csak egy osztályfőnök tud kialakítani, amit a későbbiekben én is szívesen megtapasztalnék. Bár szeptember elseje óta az én szememben és szívemben 155 gyermekem van (ennyi diákot tanítok), akikért megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni.

 

Miért lett tanár?

Ez messzire nyúlik vissza. Talán ott kezdeném, hogy én nagyon utáltam óvodába járni. Az első 2 hónapban megtapasztalt rossz élmények rányomták a bélyegüket a folytatásra, ami az akkori törvények értelmében 4 év "letöltendő" óvodát jelentett. Szüleimet aggodalommal töltötte el az óvodával való kapcsolatom és félve tekintettek az iskolai évek elé. Az iskolában eltöltött első nap után úgy mentem haza, hogy tanítónő szeretnék lenni. Az iskola iránti vonzalmam minden megnyilvánulásomban megmutatkozott. Az első iskolaévem során, amikor először megbetegedtem és azt mondta a doktor néni, hogy nem mehetek iskolába, sírva fakadtam. Aztán jött közel 2 évtized az iskolapadban, ami nagyon jó volt. Utána néhány évre kényszerpályára kerültem (más területen dolgoztam), de mindig hevesebben vert a szívem ha egy iskola mellett vezetett az utam. De ahogy azt jól tudjuk: "Kérjetek és adatik" (Máté 7,7)

 

Hogy jön ki a diákokkal?

9.,10.,11. és 12. évfolyamon is tanítok. Más élmény volt úgy belépni egy osztályba, hogy ott már mindenki jól ismeri a másikat és csak én vagyok az új, és egész más egy kezdő évfolyamban, ahol még csak formálódik a közösség és mindenki keresi a helyét. Törekedtem arra, hogy az első órán a bemutatkozás és a beszélgetés kapcsán megismerkedjünk egymással és oldottabb légkörben kezdjünk hozzá az adott tanévre ránk szabott feladathoz. Az első dolgozatok és az első témazárók fontos szakmai visszacsatolást jelentenek számomra, és ezt elemezve, mérlegelve olyan irányba próbálom terelni a folytatást, hogy még eredményesebb legyen a közös munka. Bízom abban, hogy az együtt töltött idővel arányosan nem csak szakmailag, hanem emberileg is még jobban összecsiszolódunk és közelebb kerülünk egymáshoz.

 

Mi az eddigi véleménye, mik a tapasztalatai?

Hálás vagyok azért, hogy egy ilyen tiszta lelkű, szerető közösség tagja lehetek az életem során immáron másodszor.

 

Mik a tervei erre és az elkövetkező tanévekre?

Szeretném fejleszteni a szakmai tudásomat és módszertani ismereteimet. Szeretnék elmélyülni a biológia azon területeiben, amelyekre eddig nem volt lehetőségem. Mindenekelőtt azonban szeretném mindenkinek megmutatni, hogy milyen csodálatos a természet és mindannyiunk felelőssége, hogy a még megmaradt része fennmaradjon az unokáinknak is. Érdekünk, hogy egészségünket megőrizzük és kritikusan tudjunk tekinteni a bennünket fenyegető veszélyekre, betegségekre. Én ehhez szeretnék  kedvet teremteni és minden támogatást megadni.

                                                                                          Biró Péter