2017. augusztus 21., hétfő

Csillagpont a diákok szemével

A Csillagpont egy kétévente megrendezett református ifjúsági találkozó, ami idén július 25. és 29. között tartottak. Erről készítettem interjút Barna Alexával és Almádi Jánossal, akik részt vettek ezen a rendezvényen.


Mesélnétek egy kicsit a Csillagpontról? Mi takar ez egész? Mi a célja? 
János: A Csillagpont egy református ifjúsági találkozó. Röviden, több ezer fiatal összegyűlik hogy ismerkedhetnek, előadásokat hallgassanak, koncerten vegyenek részt vagy tapasztalatot szerezzenek.
Alexa: Lényegében egy keresztény fesztivál. Úgy gondolom, hogy körülbelül ugyanazok a lehetőségek vannak a Csillagponton is, mint akármelyik fesztiválon, csak kulturált keretek között.

Hogy jutottatok el a találkozóra? Szabadon lehetett jelentkezni vagy választás alapján történt?
J: Jelentkezni szabadon lehetett az interneten, nekem intézményi lelkészünk, Sípos Péter ajánlotta, vele és a többi nagykőrösi ifissel utaztam, autóval.
A: Még mikor kilencedikes voltam egy ifis csapat ment Csillagpontra és én már akkor szerettem volna eljutni. Sípost Péter István ajánlotta egyik ifin, hogy lehetne menni és én egyből lecsaptam a lehetőségre. Szabadon lehetett jelentkezni és a jelentkezőket az iskola támogatta, amiért nagyon hálás vagyok.

Kikkel mentetek? Merről jöttek a találkozóra? Érkeztek határon túlról is? 
J: A találkozóra Magyarország minden tájáról jöttek, sőt nagyon sok külföldi is volt. Főleg Erdélyből vagy a Felvidékről érkeztek, de részt vettek Kanadában, az Egyesül Államokban, Izraelben és még sok más országban élők is.
A: Az ifisikkel mentünk Peti bá'-val és Csomós János lelkipásztorral együtt heten. Nagyon sok határon túli volt, főleg erdélyiek, de sokan voltak mások is.

Milyen programok voltak? Volt, amelyiken részt vettetek? Melyik tetszett a legjobban? 
J: Mindennapi programok voltak a reggeli áhítatok, csoportos foglalkozások, esti előadások és természetesen az étkezés. Ezeken kívül volt sok más választható lehetőség is, például ismeretterjesztő előadások, sport foglalkozások, volt lehetőség elcsendesülni egy kis ideig, de ki is hagyhattuk ezek és a különböző kávézókban tölthettük az időnket. A baj az volt, hogy sok minden egy időben volt, de próbáltam mindegyik fajtából egy kicsit részt venni. A kedvencem a csoportos foglalkozás volt, mert annak volt a legcsaládiasabb a légköre.
A: Rengeteg program volt és mind nagyon más. Sokszor előfordult, hogy egyszerre akár kettő vagy három helyen is szerettünk volna lenni. Reggelente voltak különböző csendességek, azután volt egy előadás, majd kiscsoportos beszélgetés. Ebéd után vált izgalmassá a dolog, mert nagyon sok jó előadás és program volt és nehezen választottuk ki, hogy melyikre menjünk. Este pedig koncertek voltak. Nekem legjobban az Unless koncert tetszett utolsó nap.

Milyen élményeket szereztetek?  
J: A legnagyobb élményem talán az volt, hogy milyen kedves mindenki, szó nélkül segítettek, adtak valamit, ha nekem nem volt, volt olyan is aki kint hagyta a táskáját az úton és nem kellett félnie, hogy ellopják...
A: A legjobb élményem szintén a Unless koncerten volt. Egy színpadon álltak és mégis úgy éreztem maga, mintha csak úgy simán beszélgetnének velünk, mert minden dal közbe mondtak valamit, ami fontos volt nekem, ami után úgy érezhettem, hogy ez nekem szólt.

Ismertetek meg új embereket? Szereztetek barátokat?
J:
A legtöbb ember mindig ment valamelyik programra vagy épp részt vett rajta, így ismerkedésre szerintem csak a csoportos foglalkozásokon, vagy esetleg esténként koncerteken és kávézókban volt lehetőség. Én szerintem szerencsés vagyok, mert a kiscsoport, amibe kerültem a napok végére egy elég jól összeszokott csapat lett, akikkel tartom a kapcsolatot. 
A: Igen, a kiscsoportos beszélgetések alkalmával én is mindenkivel jó viszonyt tudtam kialakítani és nagyon megkedveltem őket. Jó érzés volt, hogy mikor álltunk egy sorba és csak vártunk, akkor is beszélgetések indultak el idegen emberekkel és mindenki nagyon kedves volt.

Milyen volt a helyszín? 
J: A helyszín nekem meglepően teljesen tiszta volt, nem láttam sehol szemetet vagy szemetelőt. Az is meglepett, hogy ahhoz képest, hogy több mint négyezren voltunk, nem éreztem zsúfoltnak.
A: A Debreceni Agrártudományi Egyetem adott otthont a Csillagpontnak, ennek köszönhetően rengeteg terem volt, ahol előadásokat tartottak, volt focipálya, így tudtunk buborék focizni és lézer harcolni és voltak kávézók is. Szóval nagyon jó volt a helyszín.

Kiknek tudnátok ajánlani a találkozót? 
J: A Csillagpontot tudom ajánlani mindenkinek, aki egyházi keretek között, jól akar szórakozni vagy el akar mélyülni a lelkivilágában, de leginkább annak, aki közelebb akar kerülni Istenhez.
A: Fiataloknak ajánlanám, akik érzik, hogy hiányzik valami az életükből, szeretnének mély emberi kapcsolatokat, ahol megnyílhatnak mások előtt, mert a találkozó ezekre remek lehetőséget kínál.

Íme egy videós összefoglaló a Csillagpontról a Duna World csatornán
augusztus 20-án sugárzott Mai hitvallások című műsorában:

Szöllősi Kitti Dorottya

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése